Az a szó szeretni, nem sokat tartalmaz, Kinek mondják, fel sem fogja azt. Érezni kell, s éreztetni, úgy lehet igazán szeretni. Mert aki boldog, azt valaki szereti, S aki boldogtalan, valaki megveti. Voltam már boldog, s boldogtalan is, Ez a sors, s valaki írásba veti! Így teszem ezt én is, mi az, hogy szeretni? Próbálom leírni, s írásba vetni. A szerelem tüzes verem, két személy kell hozzá, Az egyik fiú, a másik lány, kinek szíve nagyon fáj! A szerelem egy fájó szív, nincs is rá gyógymód. Tavasszal van járványa, akkor lép a bálványra, S ha a bálványra vitt téged, nagyon szeretnie kell téged! S viszonozd ugyanúgy a szeretetet, ahogy az téged is megilletett!
Szeretet Kimondod csendben és szépen Világgá kiáltod boldogsággal telten Szótlanul egymás szemébe pillantatok Mámorba repítve egymásban összeforrtok Ezt mind elvetheted, vagy mind választhatod Az igazi pillanat benned fogantatott Nem szólhat másról szíved tündöklése Szeretni magadat, úgy ahogy vagy végre.
A nagy szavak nem érnek semmit, Elszállnak, mint az őszi szél De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, Elkíséri az embert, amíg él.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat. Senki sem áldozza föl azt, ami számára a legfontosabb: a szeretetet.
Szükséged van a boldogságra? Akkor csak három dolgot kell tenned: Meditálj rendszeresen, Mosolyogj lélek teljesen, Szeress fáradhatatlanul.
Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.