A zene plátói igazságot közvetít - ideális folyót a szennyezett valóság helyett, szerelmet, ahogyan megálmodjuk, s nem ahogyan megtapasztaljuk; nemes gyászt és fennköltséget mindennapi szomorúságunk helyébe. Szükségünk van rá a túlélésünkhöz és a józan értelmünk megőrzéséhez.
A zene az érzelmek gyorsírása. Azok az érzelmek, melyek csak nagy körülményességgel írhatók körül szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által .
Lehet élni zene nélkül. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyerek kezébe kapja a jó zene kulcsát s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.
A zene ereje képes a vadállat megszelidítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös vén tölgyet.
A zene lehet keserű és kétségbeesett, de nem lehet cinikus. Talán nincs jó és rossz zene, csak olyan zene van, amelyik felkavarja az embert, és olyan, amelyik hidegen hagyja. Az a zene, amely nem vált ki vitákat, lehet vigasztaló és bájos, de valószínűbb, hogy vacak.
“Ha elhal a dal, oltsd el a fényt. A zene örök jó barát, táncolj, ha mersz a tűzön át. A zene örök jó barát, míg a vég tör át!”